Az úgy kezdődött, hogy Andival elindultunk busszal az Árpád-hídtól. De persze nem tudtuk, hol kell leszállni, szerencsére a buszvezető szempillarebegtetésért cserébe szólt, amikor elértük Piliscsabát. Aztán némi szerencsétlenkedés következett, melynek eredményeként a vasútállomáson egy pecséttel (mely a kéktúra füzetbe került), egy tollal, és egy férfivécé kulccsal lettünk gazdagabbak - utóbbit használat után szépen visszaadtuk a mávos néninek. :D
Nem gondoltuk volna, de legnagyobb problémát a faluból való kijutás jelentette, melynek során a nem egyértelmű - vagy csak mi voltunk ügyetlenek, nem tudom - turistajelzések miatt legalább másfél órát kavartunk, mire a tényleges túraútvonalra értünk. Mert mi ugye ezt hittük hogy be kell kanyarodni, amikor nem, meg tovább mentünk, amikor le kellett volna térni stb., de azért vígan poroszkáltunk az őszi napsütésben.
Hosszas menetelés után megérkeztünk Szénás-tetőre, ahonnan fantasztikus kilátás tárult szemünk elé, és erős szél lobogtatta hajunkat. (A térképet is, amit emiatt egy csöppet el is téptünk :P). 10 perces járkálás és kérdezgetés után kiderítettük, hogy ez nem a Zsíros-hegy, és nem itt lehet megszerezni a második igazolópecsétet. Ezt követte egy másfél órás vajon akkor merre kell menni egyáltalán mert itt körbe-körbe járunk, illetve ugye nem tévesztettük el a helyet, ahol lehet pecsételni, mert visszajönni a pecsétért már ki a akar...
Ám végül megtaláltuk a Zsíros-hegyet (elvileg idáig 11,8 km-t gyalogoltunk), pecséttel, vendégházzal egyetemben. Kiderült, hogy a pecsétet azért nem olyan könnyű eltéveszteni, mint ahogy mi hittük, mert feltűnő helyeken vannak, nem csak úgy eldugva egy fa tövében, vagy kerítésre akasztva, hanem gondosan be vannak készítve ám. :) Szóval, amikor a pecsét már ott díszelgett a füzetben, a jó sok tintafolt meg az ujjbegyeimen - kb ujjlenyomatot is adhattam volna a rendőrségnek - akkor betértünk a Muflon itatóba, hogy kávét vételezzünk magunkhoz. De minekutána a hölgy a pultnál 10 percen át levegőnek nézett minket, úgy döntöttük, hogy megbüntetjük antikapitalista hozzáállásáért, és eljöttünk.
Ekkor már elég későre járt az idő, így a túra következő szakaszát jól meghúztuk. Ennek ellenére a vártnál lassabban haladtunk, és a rohanás eredményeként az utolsó 4 km-re Máriaremete és Hűvösvölgy között teljesen lenyomorodtunk. Bicegve, ámde hősiesen mégis eljutottunk a hűvösvölgyi kisvasúthoz, ahol begyűjtöttük a harmadik és utolsó pecsétet a vasutasoktól, majd sikeresen eljutottunk a villamoshoz, mely már a Moszkva térig vitt minket.
Ezzel ért véget a kék-túrákat nyitó első túránk, nemsokára újra útrakelünk, hogy újabb pecsétekre tegyünk szert, végül is, már 20,9 km-t megtettünk az 1128-ból... :D
Reméljük, a következő túrákon sokan velünk tartotok!
Nyomon vagyunk :)
Katáng a tévútra vezetős túrafüzettel (vagy csak mi nem ismerjük a térképet...)
Ősz van már...
Itt még frissek vagyunk.
Erdei út, a Nagy-Szénás felé valahol útközben...
Itt annyira szép volt, mint a Gyűrűk Urában, szinte vártuk, hogy jönnek az orkok. Katáng közben a Niebelungok gyűrűjének a történetét mesélte, így művelődtem is. Ez a Nagy-Szénás egyébként.
Önarckép is lehetne.
Kb. 4 km aggódás után, hogy hol van már az a ... pecsét... Még le is fényképeztük magunkat egy táblával, hogy szükség esetén tudjuk bizonyítani, hogy itt jártunk... Ja meg közben egy kutyával is összebarátkoztam, aki egy kerítés mögött volt és nem harapta le a kezem (csak összenyalta). Szóval végre megvan a pecsét, persze pecsétpárnánk nincsen, marad az arclemosáshoz használatos vattapamacs és az üveges tinta... De erről már Katáng is írt...
Itt már esteledik... Nem tudom, hány km-t rohantunk le itt a végén. A túra az én füzetemben, mint 5vízhólyag-per-talp túra szerepel.
Szép kilátás lenne, ha lenne még erőnk foglalkozni vele....
