Hosszú szünet, (minden értelemben) elhavazódós tél majd undorító, nyirkos február és március után újra kirándulni indultunk, újra K és I társaságában. A piros vonat hamar elsuhant velünk Dorogig. Elődeink túraleírásáiból okulva előre felkészültem rá, hogy el fogunk tévedni a városban: magammal is vittem egy részletes leírást. Ám nem számoltam azzal, hogy a 21. században élünk, és van GPS, ami a továbbiakban minden bonyodalomtól megkímélt minket (bár az őzeket nem mutatja, de ez I szerint csak idő kérdése).
Az út több falun is keresztül vitt. Bár nem túl jó betonon caplatni, a ragyogó napsütésben még ezt is lehetett élvezni; én amúgy is szeretem a házakat nézegetni. Ezekkel a tulipánokkal Kesztölcön futottunk össze, és városi gyerek módjára lelkesen megcsodáltunk minden létező állatot (mint macska, ló stb.)
Ennél a kiégett hegyoldalnál szebbet is láttunk már, az biztos.
A dombok oldalában hosszú gyalogút vezetett. A meglehetősen monoton tájban csak az időről időre felbukkanó magaslesek jelentettek némi változatosságot (mellesleg a GPS ezeket is előre jelezte :) )
Klastrompuszta is elérkezett: begyűjtöttük a pecsétet, majd nekiálltunk ebédelni, fagyizni. Utána a tervezett ládát is megleltük, ellentétben a legutóbbi túra kudarcaival.
Klastrompuszta nevezetes remete-hely; a romok között állítólag a mai napig zajlanak istentiszteletek. Részleteket is írok majd, ha lesz időm kicsit utánaolvasni a hely történetének. *
Túránk legjobb látványosságának ez a hálózatos gyökerű fa bizonyult. Fotózásával hosszú perceket töltöttem, még a szemközti emelkedőn is felkapaszkodtam, hogy méretarányos képet tudjak közölni.
Túránk totemkutyája. És láttunk még több gyíkot, egy aprócska siklót, két hatalmas vérebet (na jó, az egyik bernáthegyi volt, de nem olyan fejet vágott, mint aki rummal szeretne megkínálni minket; valamint a föntebb már említett macskákat és lovakat).
Mint az eddigiekből kiderül, a túraszakasz amúgy nem volt túl izgalmas, a hosszú betonszakaszok, kiégett domboldal rontották az élvezetet, azonban a ragyogó napsütés, a tavasz egyéb tünetei, valamint a jó társaság (legalábbis engem) mindenért kárpótolt, jó volt végre lebarnulva-égve és feltöltött D-vitamin raktárakkal hazatérni.* javasolt értelmezés: az érdeklődők itt olvashatnak utána ;)
