Végre újra kirándulunk! Ezúttal hárman, I társaságában a Pilisborosjenő-Hűvösvölgy 14,2 km-es utat tettük meg. Némi erőfeszítéssel a 218-as busz bekötő úti megállójából indulva a téglagyárat is megtaláltuk.
Katáng és a pecsételőhely... hát még ha annyi eszünk lett volna, hogy a következő túránál is bepecsételjük ezt az állomást - így majd legközelebb is ide kell caplatnunk a betonúton.
Mindent látó kéregszemek.
Útban Virágosnyereg felé. K és I gazdaságról, napenergiáról beszélgetnek. Engem a felhők és az ágak kötnek le. Hosszú hetek után nagyon jó végre kiszabadulni az erdőbe.
Hát igen, egész úton reménykedtünk, hogy valahol majd forralt bort vagy teát vagy kávét tudunk inni. A térkép Virágosnyeregben vendéglátóipari egységet jelölt. A berácsozott vendéglőszerűség mellett azonban csak a képen látható, szintén vendéglátást igénylő eb fogadott minket. Húsfélék híján keksszel kínáltam, amit finnyás pillantás, majd udvarias rágcsálás követett.
Kilátás a Hármashatár-hegyről. Hűvös szél fújt és itt sem találtunk az elképzeléseinknek megfelelő iszogatóhelyet, viszont egy betonbunkerekben rohangászó, egymást ijesztgető család vicces látványt nyújtott. Ezenkívül a keresett GPS alappontot is megleltük :)
Ennyi azonban elég is volt Geo-caching (?) ambícióinknak. A következő útba eső láda elbújt az avarban, csak a nagy gombák pislogtak ránk a levelek közül. Na, majd legközelebb...
A Hármashatár hegyről Fenyőgyöngyén keresztül az Árpád-kilátóba érkeztünk. Ide egyébként gyermekebb koromban a családommal is jártunk kirándulni, illetve egyszer az előző kutyival is voltunk erre. (Alig várom, hogy Vackor elég nagy legyen, és magunkkal vihessük!)
Az Árpád-kilátó után különösen szép rész következik, fenyőillattal és a képen látható tájjal. Nehéz elképzelni, hogy voltaképpen a városban sétálgatunk.
Az Oroszlánszikla. Állítólag fejetlen, bár amíg ezt nem olvastam, azt hittem, hogy a fönti keskenyedő rész a feje. Ekkor már elég fáradtak vagyunk, fázunk és kezdünk lenyomorodni. Szerencsére most nem volt hosszú városi szakasz a túra végén. A vitorlázó repülős rét mellett sétálva a Hűvösvölgyön keresztül hamar a villamos végállomásra érkeztünk.Ha a fákra dobált műanyag üvegek, az összefirkált emlékmű nem lettek volna elegek, pár méterre a villamosmegállótól újabb ízelítőt kaptunk bizonyos társadalmi jelenségekről, de ezt hagyjuk, mert nem tartozik a blog témájához. Kár volt a végére.
Remélem, nemsokára újra nekivágunk!
